A dúló ében vihar sötétségétől szabadulva a dombvidék sziklaüregeiben húzzátok meg magatokat. A kontinens északi hegyvonulata mint gát duzzasztja a fojtó Éj haragos zivatarfelhőjét, mely hömpölyög s fel-fel emészti a hegyek lábát lassanta. Az Éj vihara, mely réges-régen a Világfa rendjének Széthasadása után érkezett a kontinensre, az útját nem kímélve falja és sovasztja a tájat, élőnek és élettelennek sem kegyelmezve…

Az hegy olvadó szívének hamvas füstpillérei és a szirtek fagyos lehellete égiháborút vívnak, s vakító robajjal élezik a csúcs iránt szúró sziklaormok fogait. A feltörő magma között egy átjáró nyílik a sziklafalon csüngő fellegvárrengeteg felé, egy híd, mely útját örök hamuba fagyott zarándokok formái tarkítják…

„Oooh…” – szól egy vén reszelő hang
„… vajon ti méltó bajnokok vagytok?” – repedező sziklabörtönéből szól az agg zarándok.

A kontinens romokban, a fény kihúnyóban, e világ utolsó Kárhozott bajnokai csakis mi lehetünk… az Éj Urára a fény utolsó sarlója még egyszer lesújt…

Rendszerről: A könyv hivatalosan japánul elérhető csak, személyesen fordítottam angolra a lényegi részét a könyvnek. Természetesen a játékoz szükséges információt megosztom a játékalkalomra készülve illetve annak során. Főleg harc orientált a rendszer. Vannak tulajdonság próbák, de legtöbbször mint a videójátékban is a szociális interakciók eléggé egyértelműek, egyben misztérium is övezi a karaktereket, amiket felfedezéssel és szerepjátékkal tovább tudtok fejteni. A kalandot is így próbáltam megírni, hogy ezeket az alapfelvetéseket kövessem, hogy a világhoz hű maradjak.
A kaland az „Elden Ring: Nightreign” videójáték tematikájából merített.