1880. Január, Tucson, Arizona

A Dixie Rails vasúti vállalat telephelye.

A nagy vasúti versenyben senkinek nem lankadhat a figyelme. Minden egyes elvesztegetett nap, minden rossz felé rakott sín, minden rossz helyre bevert szög egy apró előnyt jelent a riválisoknak, akik ezt könyörtelenül ki fogják használni. A Union Blue vasútvonala a sziú törzsek földjeinél küszködik nyugat felé, a Wasatch vállalat robotjai már a Sziklás-hegységet karcolgatják, a Bayou Vermillion éppen a Tombstone körüli homokból igyekszik kikecmeregni nem messze délre, Mina Devlin Black Riverje pedig Utah felé tör előre, hogy Mr. Fitzhugh Lee és cége elé vágjon.

A versengés egyáltalán nem lett barátságosabb, sőt…

Tucsonba érve a munkások úgy hitték nyugalmas idő vár rájuk egy ideig. Persze kíméletlen az időjárás és meg kell birkózni a rémisztőbbnél rémisztőbb jószágokkal amik mostanában a vidéket járják, de ez mára már mindennapossá vált. Tucson a vidékhez képest viszonylag civilizált. Akár még „otthonosnak” is lehetne nevezni. A helyiek barátságosak, örömmel fogadják a munkalehetőségeket és a vasút hozta „fejlett”, „kényelmes” létet. Az együttműködés kölcsönös haladást hoz, amivel az emberek képesek távol tartani a sunyi chupakabarákat, a vérszomjas carcajoukat és még a rémálomba illő Texas Tummy Twistereket is.

De a fejlődésnek, a kényelemnek és a civilizációnak ára van.

A Dixie Rails lerakata egyszerre célponttá tesz mindenkit aki a városban vagy körülötte él. A vasúti háborúban nincs kegyelem és ezt lassan Tucson lakói is kezdik érezni.

Furcsa zajok az éjszakában, egy-egy eltűnt ember, néhány apacs akik mindenféle rossz szellemekről papolnak, még a helyi prédikátor nyugtató miséit is belepi az a rejtett feszültség ami az egész városon ül.

Egyesek szerint ez csupán paranoia ami összeköt minden apró félreértést, balesetet és sajnálatos esetet. Van aki azzal nyugtatja magát, hogy minden hamarosan megoldódik, hogy a hősies Durand sheriff és bátor beosztottjai majd mindent rendbe tesznek, visszaállítják a békét és biztonságot. És vannak akik azt mondják, hogy itt a vég, ez a biztos halál előfutára, hogy a vasúton nem más mint az apokalipszis fog elérkezni ide.

És vannak akik bátor, talán éppen ostoba módon szembeszállnak a sötétséggel. Akik nem félnek lóra pattanni és belevágtázni a végső pusztulásba, hogy megmentsék a világot…

…vagy elnyelje őket az éjszaka.

————————————————————————————————————————————————————————————————–

(Megjegyzések: Angol nyelvtudás nem szükséges, de nagyon hasznos, világismeret nem szükséges, de nagyon hasznos, könyvet és karakterlapot adok, néző becsatlakozhat.)