Mesélő: Balogh-Antal Krisztián
Rendszer: Legend of the Five Rings 4e
Cím: Az elveszett (h)ősök völgye
Játékosok száma: 4 fő
Helyszín: 10 Minutes Bistro
Az idős szamuráj asszony nyugodt léptekkel haladt célja felé. A kor már meggörbítette a hátát, kis botjára támaszkodva tartotta meg magát miközben szinte már idegesítően lassan sétált. Hosszú, de már ezüstös-fehér haját letűnt korok divatja szerint hordta.
– Igazán szép időnk van ma!
Rekedtes, mégis erőtől zengő hangját elragadta a szél. Pillanatra megállt és kiélvezte a siető levegő érintését. Arcát a tiszta égen ragyogó nap felé fordította, hogy magába szívja annak melegségét.
– A legszebb évtizedek óta!
Olybá tűnhet, mintha magával folytatna párbeszédet, de csak addig a pillanatig, amíg a mögötte némán haladó fiatal férfi fel nem bukkan egy fa árnyékából.
– Oly melengető, mintha még mindig Amaterasu mosolyogna ránk!
Szomorkás mosolyának őszinteségéhez kétség sem férhet. Elmereng egy ideig – ki tudja meddig – mire folytatja útját, ezúttal már újdonsült árnyékával.
– Asako sama mélységesen tisztelte a fiát! – felkuncog – Igen, igen… Shiba Kamit! – nevetése pici köhögésbe fullad, de aztán folytatja – Yogo-sama pedig Asako-sama-t.
– Ismerem a Yogo család történetet Obaa-sama – szólal meg először fiatal férfi kellemes baritonon
– Valóban fiam, valóban. – ért egyet, majd felemeli a bal kezét mutatóujja nyújtva – Ahogy a Shosuro családét is, Kage-kun!
Egy fintor a válasz, amire csak egy rekedtes kuncogás, miközben a páros tovább halad. Mindketten a Skorpió klán monját viselik, különbség a családokban rejlik. Természetesen a klán színei semmit sem változtak a kezdetek óta, így jellemzően fekete és vérvörös uralkodik. Ugyan az idős szamurájé már kopottas-fakult, a fiatal férfié még élénk színű. Egyedül a férfi viselt Katanát.
– Izgalmas napoknak nézünk elébe!
A fiatal férfi ezúttal sem válaszol, de ez nem szegi kedvét az idős Yogo-nak, akin bár nem látszott, de igen izgatott volt. Hosszú ideje voltak kettesben és még régebb óta óvta Ő a völgyet. A kötelesség nagy teher, de ő büszkén viselte; legalább úgy, mint az átkot melyről tudta, hogy elkerülhetetlen.
– Nem születtem művésznek, de ez… ez a látvány mindenképp megihlet!
Nem törődve azzal, hogy érkezik e válasz, megállt úticéljánál: egy hatalmas és ősöreg cseresznyefánál, melyet megannyi imakötél font keresztül kasul és első pillantásra is több száz imapapír ékesített. Egyetlen furcsaság volt rajta, egy üreg, mely megtörte az egész szépségét, egy sötétebb hangulatot kölcsönözve neki. Az idős, de ragyogó szemű asszony felnézett a hatalmas fára, majd idővel annyit mondott:
– Készítsd elő a szobákat!
Hangulatkeltő zene: https://www.youtube.com/watch?v=4LzjAHZGJCs