A világ megváltozott mióta az angyalok eljöttek. A dolgok melyeket egykor rejtegettünk már nem titkok többé. A vérfarkasok, a vámpírok, a tündék, a holtak szellemei már mind nyíltan köztünk járnak – nehéz már elképzelni az egykori világot, amelyben éltünk.
Béla egyre gyakrabban gondolt nosztalgiával az egykori világra, nem mintha az tökéletes lett volna. Az Éter Fiai tagjaként még emlékezett a régi szabályokra és tilalmakra, melyekkel a Tradiciók mágusai megpróbálták elrejteni magukat a Technokrácia elől – de Technokrácia sem létezik többé, hisz eljött az Új Konszenzus… Béla keserűséget érzett, maga sem értette miért, hiszen a régi idők sokkal veszélyesebbek voltak, mint a mai „boldog” világ.
Béla körülnézett a presszóban; csütörtök este a Lónyai utcában, kint ült az egyik utcai asztalnál, körülötte minden asztal tömve volt: boldog párok vagy vidám baráti társaságok, az egyik asztalnál épp azon vitatkoztak, hogy van-e egyáltalán értelme a jelenlegi körülmények között a kitűzött országgyűlési választásoknak, hisz az angyalok kézben tartanak mindent. Bent a presszó pultja felett lógó tv-ben épp egy ghoul ecseteli egy vitaműsorban, hogy milyen előnyökkel jár egy vértestvér ghouljává válni és hogy ő nem hiszi, hogy hozott már ennél jobb döntést életében. Hát persze… A képernyőn egy telefonszám és egy email-cím azoknak, akik csatlakozni szeretnének a vámpírok támogatói közösségéhez, hisz a vértestvérek boldogan várják az új tagokat.
Béla érezte, ahogy furcsa borzongás fut végig rajta, az érzés olyan volt, mintha valaki figyelné, de ahogy körülnézett, nem látott senkit, aki őt nézte volna, de mégis… az érzés nem múlt el…
Elnyomott egy gyors varázslatot, de ez sem mutatott semmi szokatlant. Ezt régen nem merte volna ennyi ember között megtenni, de mióta megérkeztek az angyalok már senkinek nem kellett a vulgáris mágia miatt aggódnia.
Fizetett és a Kálvin tér fele indult, majd balra fordult és felszállt a 4-es metróra, de a metrón hirtelen rátört a magány – már megint fájdalom és keserűség árasztotta el a lelkét. Körülnézett, de csak idegen arcokat látott, aki szenvtelenül pillantottak rá és az őt néző arcokra pillantva belé hasító félelem először lebénította, végül erőt vett magán és a Bikás parknál lemenekült a metróról.
Azt remélte, hogy a kihalt, éjszakai park hangulata megnyugtatja, de csak tovább erősödtek a rossz érzések, a kezdődő suttogást kezdetben meg sem hallotta, majd a hang erősödésével úgy érezte valami egyre jobban összeszorítja a szívét és kifacsar belőle mindent…

Ifjabb Kovács Béla Zoltán bali Éter Fiai. – állt fel a test mellől a felügyelő. Hermész rendi mágus volt, a Quesitor-ház tagja – Ő és még két másik mágus, négy vértestvér és kb. harminc ember. – vont mérleget, miközben a körülöttük a barlangban heverő tetemekre nézett – Vajon hogy került ide?
Az Euthanatos fejcsóválva válaszolt: – Érthetetlen ez az egész! Mit akartak pontosan megidézni? Ez már a többedik furcsa szekta a közelmúltból és egyikre sem találtunk éppkézláb magyarázatot. És mit keresnek itt a vérfarkasok? – nézett a közelben álló három alakra, akik kopott Újpest-sálban tárgyaltak valamit egymás között.
Nem tudom. – válaszolta a felügyelő – Bárhogy is, itt az ideje, hogy jelentsünk, de attól félek, ezzel még közel sincs vége a fura eseményeknek…

World of Darkness: Ascension Revised. A következő mese ismét a varázslók szempontjából mutatja meg a Sötétség világát, de egy alternatív vonalon. Szeretettel várjuk az új és a visszatérő játékosokat!