Roberto Marino nem erre szerződött. Neves nodista és a Giovanni Család megbecsült tagjaként a tudomány követője volt. A feladata, az egyeség szerint csak szakértői és kalauzi lett volna egy expedíció tagjaként.

Óvatosan pillantott ki a romos fal nyújtotta fedezék mögül, csakhogy lássa, amint az egyik gangrel harcost dühös árnyak hada tépik darabokra. Ijedten bújt újra csalóka védelme mögé. Hirtelen az expedíció vezetője, egy több sebből vérző Brujah csapódott mellé. Zsolt, Zolta vagy Zoltán? A magyar neveket egyszerűen nem bírta megjegyezni.

„Marino!” törte az olaszt a Brujah „Mond Budapestnek! Erősítés!”

Roberto remegve bólintott, de a vezetője már ugrott is vissza a harcba.

A nodista felszabadította az egyik lidérc szolgáját, ha azon nyomban értesíti budapest Hercegét a fejleményekről. A halott lélek rögtön köddé vált.
Ezután a Giovanni valami olyasmit tett, amire nem volt példa az Ölelése óta. Összekulcsolta a kezét és elkezdett magaelé motyogni.

„Padre Nostro, che sei nei cieli…”