A Nechronica könnyen tanulható rendszer, melyben a játékosok az elpusztult Földet járó élőholt „Bábok” szerepébe bújnak. És bár a Bábok testileg szinte elpusztíthatatlanok, lelkük kétségbeesetten keresi a régi világ nyomait: az emlékeiket – amelyek lehet, nem is az övéik – a társakat, a hőn szeretett tárgyakat… bármit, amihez valamilyen kötődés fűzi őket, vagy támaszt nyújt nekik. Sajnos néha még ezen erőfeszítések ellenére is elveszítik önmagukat és csatlakoznak a mozgó holttestek tömegéhez.

——–

A mai nap találkoztam PhD. Dougal Cameronnal, kinek kutatási eredményei hatalmas visszhangot keltettek tudományos körkben. Sokan sarlatánnak, az áltudomány legrosszabb formáit képviselő kontárnak tartják, mások pedig az új tudomány egy fáklyahordózóját látják benne. Egy olyan úttörőt, aki még a gőzgépnél is jelentősebb felfedezéseket tett. Legyen Douagal azonban bármi is, remélem, hogy olvasóim közelebb kerülnek az igazsághoz ezen cikk elolvasásával […]

„Gondoljon úgy az életünkre, mint egy szimfóniára,” fejtette ki elméletét Dougal a beszélgetésünk során. „Már pedig ha így van, akkor ezt a szimfóniát bizonyos körülmények között fel lehet venni és bizony vissza lehet játszani, vagy másolni, akárcsak egy bakelit lemezt. Nos, ezt a bakelit lemezt nevezzük mi köznyelven úgy, hogy lélek.” […]

„Kutatásaim az emberiséget szolgálják. Gondolja el, hogy mennyi fájdalmat spórolhatunk meg a lélek lemásolásával, vagy mesterséges lelkek megalkotásával! Az anyáknak többé nem kell a szülés terhét hordoznia magával. Vagy akár minden ember már felnőttként léphet a világba anélkül, hogy megtapasztalná a gyerekkor viszontagságait!”

„De Mr. Dougal, ha az ön szavaival élek, és a lélek valóban egy bakelit lemez, mi garantálja azt, hogy ha az ember túl sokat hallgatja vagy másolja, akkor nem megy tönkre? Hiszen a legpontosabb gyémánttűk is súlyos károkat tudnak okozni a lemezekben.”

„Kérem, ne ferdítse el ezt a csodálatos metaforat! A lélekre nem lehet úgy gondolni, mint egy fizikai tárgyra. Annak jellege teljesen más, ezért amit Ön leírt, az lehetetlen.”