„…az egymásba érő négyszögeket pontosan a leírás szerint rajzoltuk fel, háromszor is ellenőriztük az árkok mélységét és a rajzolatok pontosságát. Ezt nem lehetett munkaszolgálatosokra bízni, megtiszteltetés volt ily módon is szolgálni a Führert. Tizenkét zsidó lányt jelöltünk ki a szertartáshoz, mindegyik a serdülő kora előtt, de az orvos a biztonság kedvéért ellenőrizte a szüzességüket. Bőségesen elég lesz a vértartalék az esti rituáléhoz. ”
Ralph Dolovan félretette a tollat és a halántékát masszírozta. Történészként örült, hogy részese lehet annak a kutatócsoportnak akik a nácik előkerült dokumentumait fordíthatják. Tudta, ez egyszer még fontos lehet, nem engedhették meg, hogy válogatás és olvasás nélkül kerüljenek tűzre az iratok. Hónapok óta dolgozik a fordításokkal, de lelohadt kezdeti lelkesedése. Unalmas elszámolások, kétségbeesett fiatalok levelei, vagy épp ilyen borzalmak kerültek a keze közé. És nem ez volt az első ilyen rémregénybe illő leírás, úgy néz ki a nácik ezt komolyan gondolták, hogy imádott Führerük valami égi hatalmaknak parancsolhat majd.
Kezébe vette a tollat, de csak forgatta az ujjai között, lüktetett a feje és forgott a gyomra, talán jó lenne holnapra tenni ezt a fordítást. Ahogy belepörgetett a megázott füzetbe, egy ábrán akadt meg a szeme. Ez most nem a szokásos horogkereszt volt. Az ötágú csillag mellett még két jel foglalta el az oldalt, az egyik olyan volt, mintha csak elkezdték volna a pentagrammát, a másik egy kezdetleges A betűt formált. Biztos volt benne, hogy látta már ezeket a rajzolatokat. Akkor nem tulajdonított nekik jelentőséget, firkálmánynak vélte. Egyre sebesebben és dühödtebben lapozta a félretett dokumentumokat. Hamarosan úgy hullottak alá a barna szőnyegre a naplók kitépett lapjai, mint a hamu pernyéi a szikkadt földre.
Sir Dolovan nyakkendője félrecsúszott, az őszes halántékon kidagadtak az erek. A férfi tarkója már nem csupán sajgott, oly erővel nyomta valami belülről, hogy attól tartott, meghasad a koponyája. De már ezzel sem törődött. Meg kell találnia azokat a jeleket, meg kell találnia… bármi áron.

A kaland háttere:

1947 május 12-e. Az SS Polaris kihajózik Angliából, hogy 10 nap múlva kikössön New Yorkban, közben árut és utasokat szed fel Franciaországban, Spanyolországban és Marokkóban.

A háborúnak vége, megkezdődött a fellélegzés időszaka. Immár az Atlanti óceánon is elindul a kereskedelmi és a polgári hajózás. Az SS Polaris egy 147 méter hosszú két fedélzettel rendelkező 42.000 tonnás óceánjáró, amerikai zászló alatt hajózik. A karakterek a hajó utasai személyzete, legénysége közül kerülnek ki. A kapitány, elsőtiszt és a tulajdonos nem választható, azon kívül bármi.