Whispers of the Shifting Sands – D&D 5e 2014

  • Dátum: augusztus 13
  • Time: 10:00de. - 10:00du.
  • Helyszín: 5. Szférák Vándorai tábor
  • Elérhető helyek: 0(6)
  • Mesélő: Kocsi Levente

A Whispers of the Shifting Sands egy medieval fantasy kaland perzsa sivatagi témával.
A játék magyarul a D&D rendszerében játszódik, játékosszámtól függően 5-7 órás one-shot kampány.

A sivatag különös hely.
Nappal könyörtelen és úgy perzseli a földet, mintha ki akarná égetni belőle az élet utolsó nyomát is. Éjszaka azonban egészen más arcát mutatja. A dűnék fölött ezernyi csillag ragyog, a szél pedig régi történeteket hordoz azoknak, akik hajlandóak meghallgatni.
A karavánok vezetői azt beszélik, minden homokszem egy letűnt birodalom emlékét őrzi. Királyokét, akik örök dicsőséget kerestek. Hódítókét, akik azt hitték, legyőzhetik a természetet. Bölcsekét, akik olyan titkok után kutattak, amelyeket az istenek sem szívesen fedtek fel a halandók előtt.
E történetek között van egy, amelyet a legtöbben csak suttogva mernek elmondani. Egy elveszett palotáról szól, egy palotáról, amely valahol a végtelen homoktenger mélyén áll. Nem romként, nem eltemetve, hanem érintetlenül, mintha az idő megfeledkezett volna róla.
A legenda szerint ott uralkodott egykor Shah Zurash, a Nap Királya. Hatalma és gazdagsága felülmúlta minden kortársáét, ám ez nem volt elegendő számára. Többre vágyott, olyan erőre, amely megállíthatja az öregedést, visszafordíthatja a vereséget, és örökre az ő kezében tarthatja a sors fonalát. De vannak ajtók, amelyeket nem az embereknek szántak és vannak erők, amelyeknek mindig ára van.
Egyetlen éjszaka alatt Shah Zurash birodalma eltűnt. A palota bezárult, lakói nyomtalanul elvesztek, a sivatag pedig lassan betemetett mindent.
Azóta csak a legendák maradtak, és azon kevesek, akik azt állítják, hogy látták a palotát a távolban, mielőtt a délibáb újra elnyelte volna.
Most azonban valami megváltozott. Néhány nappal ezelőtt egy hatalmas földrengés rázta meg a sivatagot. A karavánok új romokról beszélnek, furcsa homokviharokról, éjszakánként aranyló fényről a horizonton. A tevék nem hajlandók arra menni, a madarak messze elkerülik azt a vidéket, és a régi mesemondók szerint a sivatag ismét felébredt.
Ti Miraza városában tartózkodtok, a karavánok és kereskedők nyüzsgő oázisában. Talán a hírnév reményében érkeztetek ide, talán a kincsek csábítottak vagy egyszerűen a sors sodort benneteket ugyanarra a helyre, egy dolog azonban közös bennetek. Ma reggel meghívást kaptatok a város uralkodójától levélben.
Odakint a nap már magasan jár. Miraza utcái lassan megtelnek élettel. És valahol, a végtelen homoktenger túloldalán, egy homokóra újra peregni kezd.