Tik, tak, tik, tak… csendes ketyegéssel telt az idő. Örömittasan futott a többiekkel a téren, rúgta a bőrt… majd a világ valahogy, mintha víz alá került volna. A hangok távolibbnak tűntek, a világ hullámzani kezdett, s az a szörnyű kattogás… egyre gyorsabban és gyorsabban, s ő nem kapott levegőt… míg végül a világ sötét lett.

Nevetett. Ahogy a többiek. Egyiküknek aztán váratlan ötlete támadt: menjenek ki inkább a levegőre, vadásszanak lepkéket. Építhetnének nekik házat vagy egy hotelt! Hát milyen fantasztikus lenne, csak képzeld el! Egy hotel, ahol a lepke-népek színpompás szárnyaikkal pihenhetnek, s emelik a hotel fényét is saját szépségükkel! Mind egyetértettek, hogy ez lehet a világ legcsodálatosabb építménye. Izgatottan kezdtek körbenézni a házban és a kertben alkatrészek után, mit is lehetne felhasználni, miből lehetne a kupola, miből az oszlopok. Nem csinált semmit, csak gyorsabban állt fel, mint kellett volna. Sípolt a füle, a mellkasa vadul dörömbölt, s mintha valami meleg folyadék csordult volna ki az orrából. Csepp… csepp… piros cseppek koppantak a konyha kövére…

Az osztály jutalmul egy trambulinon tombolhatta ki magát. Hát igen, keményen megdolgoztak érte, sokat tanultak, versenyekre jártak és mind jó eredménnyel zártak. Alig várta, hogy ő is csatlakozzon a visongó sokasághoz. Már levette a cipőjét, épp felállt volna, csak az a fránya reszketés, csak az az átkozott hideg… Gyengének érezte magát, s a visongásból hamarosan sípolás lett és döngő, kalapáló zaj…

Lassan kinyitotta a szemét. Először éles fények és tompa árnyékok váltották egymást, majd az alakoknak lassan lett neve és hangja is. A földön feküdt, mellkasa csöndes volt, néha, mintha kihagyott volna a ritmus. Az osztályteremben a padja mellett hevert, ekkor már tudta, ismét elájult. Ami azt jelenti, megint mehet a kórházba. Ahol a fura szagú emberek jajgatnak. Nem akar visszamenni oda. Legutóbb a doktor csak nézett rá azokkal a furcsán szomorú szemekkel… a szülei sírtak. Ő nem csinált semmi rosszat. A jegyei is javultak, ahogy ígérte. Jobban figyel a mosogatásra is, csak ne vigyék vissza oda…

Halk motoszkálás, majd valami élesebb, hangosabb dolog klappogott végig a feje mögött. A fény éles volt, lecsukott szemhéján át is bántó volt. S a szag… égett műanyag, fertőtlenítő és valami fémesen édeskés… hányinger kerülgette, de végül rávette magát, hogy kinyissa a szemét. Egy pár, fekete gombszem meredt rá, melynek tükröződésén a saját ijedt arcát látta pislogni. A vászon arcra fülig érő mosolyt varrtak, a festett pirosságot nemrég javíthatta valaki. A baba haja barna fonalból készült, feje tetején a klasszikus ápolónői fehér sapka volt a piros kereszttel.

– Semmi baj, kedvesem, Patchwork hamarosan megjavít téged is.

A játék kezdőbarát, a 10minuites bisztroban lesz. A játékosok 6-12 éves gyerek karaktereket fognak alakítani, az ő szemükön át látva és tapasztalva a világot. Egy 0. online alkalom során megbeséljük a szabályokat és segítek karaktereket alkotni.