Kis falkátok éppen úton van Kanadába, hogy részt vegyetek egy gyűlésen, amelyen a kaernetek népét kell képviselnetek. Már átkeltetek a határon és a Felső-tó közelében táboroztatok le egy rövid pihenőre. Kicsit a gyerekkori cserkésztáborokra emlékeztet benneteket a helyzet, ahogy tábortüzet gyújtottatok, sátrat állítottatok és a közeli patakban fogott halakat sütögetitek éppen.

Az erdő zajai és a tűz pattogása nyugalommal tölt el benneteket. Bár érzitek az ősz hidegét, ez enyhe ár a lelketeket átjáró béke és egymás társaságának élvezetéért cserébe.

Ám ekkor hirtelen fagyos szél kapott a tábortűz lángjába és izzó pernyedarabokat szórt az éjszaka sötétjébe. Felkapjátok a fejetek és egy fehér foltot láttok a fák között felvillanni, majd a legnagyobb meglepetésetekre egy fehér holló száll le egyikőtök vállára. És ha ez még nem volna elég, a holló megszólal:

– Segítenetek kell! Jaj, jaj, nagy a baj! Egy ember morgó fogakkal a kezében pusztítja a fákat!