P. SZ. 2244

Borús reggel ébredése halkan lopakodik be az ablakokon, mint egy szürke köpenyt viselő vándor, aki a világot álmosan öleli át. Az égbolt vastag, ólomszínű takarót terít a horizontra, ahol a nap sugarai csak halvány emlékként rejtőznek, elfojtva a felhők puha, nedves párnái között. A fák ágai lehorgadnak, mintha siratnák az elveszett fényt, és a levelek susognak a szélben, mint elfeledett versek suttogása. Esőcseppek kopognak az ablaküvegen, ritmusos dobpergéssel, hívogatva a lelket, hogy merüljön el a melankólia édes örvényében.

A halál csendben érkezett. A levegő megdermedt; a függönyök már nem mozdulnak, az esőcseppek is elbizonytalanodtak az ablaküvegen, mintha ők sem mernének tovább kopogni. A szoba árnyai megnyúltak, lustán ölelték körbe az ágyat, ahol a test most csak egy elhagyott, üres köpeny, melyet egykor lélek töltött meg melegséggel. A lélegzet, amely tegnap még párás virágot rajzolt a hideg üvegre, ma már nem keresi a fényt. Az óra ketyegése hangosabb lett, mintha egyedül maradt volna a csenddel, és most bosszúból számolná a másodperceket, amelyeket a távozott többé nem hallhat. Kint a felhők mélyebbre hajoltak, mintha ők is lehajtanák fejüket.

– KÜLÖNSZÁM! KÜLÖNSZÁM! OLVASSÁK, URAIM, ASSZONYOM! – VÉRES GYILKOSSÁG A TORONYBAN! A HERCEG LÁNYÁT ELVÁGTÁK, MINT A BIRKÁT!

– Hajnalban találták meg a kisasszonyt a hálótermében, torka mosolygott fültől fülig, szemei meg üvegesen bámultak a plafonra! A gyilkos eltűnt, de a vér még meleg volt, amikor a testőrök rátaláltak!

– STATÁRIUM! STATÁRIUM AZ EGÉSZ VÁROSBAN! Aki ma este kilép az utcára engedély nélkül, azt azonnal felkötik! Aki megszólal, aki kérdez, aki csak sóhajt is, az is bitóra kerül!

– A Herceg parancsa: minden kapu zárva, minden ablak résnyire, minden árnyék gyanús! A dobok már szólnak, a hóhérok köpenyt öltöttek! – Egy ezüst a példány, de aki nem veszi meg, az is megtudja majd, csak későn!

– KÜLÖNSZÁM! VÉRES KÜLÖNSZÁM! A HERCEG LÁNYA HALOTT, A VÁROS MEG NYAKIG VÉRBEN.

***

P. SZ. 2244

A Gro-Ugon síkján a hold vért ivott. Az éjszaka nem sötét volt, hanem fekete-vörös; a felhők mélyéből mintha óriási sebek szivárogtak volna a fényt. A Hat Törzs dobjai már nem szóltak külön-külön; egy szívvé olvadt a hangjuk, mély, állati dobbanás, amelyik nem kérdez, csak parancsol. A Látók Törzse jött először, csontsisakjaikban a koponyák még mindig suttogtak; a Kacagók ezután, szájukon az a vigyor, amitől még a saját anyjuk is elfordult volna; majd a Holdimádók, ezüstszínűre festett arcukkal, szemükben a hold őrülete; a Vérivók vörösre mázolt páncéllal, nyelvük kilógva, mint éhes kutyáké; az Irgalmatlanok csendben, mert nekik már nem kell ordítani; végül az Irtóztatók, a legnagyobbak, akik mögött a föld úgy maradt, mintha óriási eke szántotta volna fel. Nem álltak sorba. Nem kellett. Az ork nem ismer rendet, csak irányt. A síkság közepe táján, ahol egykor a Nagy Tűzhely izzott, most új oltár emelkedett: egy hegynyire halmozott emberek-, törpék- és elfek-csontjaiból épített trónus, tetején egy koponya, akkora, mint egy ló feje. Erre a trónra mászott fel a Nagy Hadúr, akit csak úgy hívtak: Gortakh’kar, a „Csonttörő”. Nem szólt. Csak felemelte a jobb karját, amelyikben egy görbe, fekete pengéjű kard fénylett, és a penge nem tükrözte a holdat; inkább elnyelte. Ekkor elhallgatott minden dob. És a síkságon százezernyi torok egyszerre hördült fel, nem ének, nem kiáltás, hanem valami ősibb: a föld mélyéről jövő morgás, amelyik azt mondja: „Jövünk. Mindent felfalunk.” A szél meghajolt előttük. A fű nem hajolt; égett. A távolban, Erigow és Gianag fellegvárai még aludtak, de az őrszemek már érezték a bordáikban a dobok ütését, és tudták: ez nem vihar közeleg. Ez Gro-Ugon válasza az ezeréves gyűlöletre. A Hat Törzs együvé forrt. A Nagy Háború elkezdődött. És Ynev északi szele most a háború és az orkok szagát hordozza délre: a vas, a vér és a végzet szagát.

***

A játék 2 szálon mozog, annyi közös van bennük, hogy a játék elején Tarott kártyákat felhúzva döntitek majd el, hogy milyen is lesz pontosan a kaland.

Rendszer kevert, ez annyit takar, hogy ETK, ÉS UTK-át is tartalmaz nyomokban, de lesz benne pár sajátos vonás is, még mielőtt kérdés lenne, igen a mágus nem játszható.
Karakteralkotás 150 pont (Szépség marad észlelés 10. statkén létezik), de ha valaki bátor, nem bánom, ha dob, többit majd közösen megbeszéljük.