New York Hercege hívat benneteket, amikor beléptek a lakosztályába, komfortos ám, de mégis fényűzőbb látvány tárul elétek, 5 igencsak kényelmes fotel van betolva a drága mahagóni asztal elé, a túloldalán Calebros egy öltöny nadrágban vörös bársonyingben. Fekélyes rücskös lábát semmi nem fedi és az asztalra fel is rakja, amikor beléptek a terembe, majd legyint egyet, ezzel jelezve, hogy foglaljatok helyet.

Calebros azonnal a lényegre tör, nem köszön, a formalitást mellőzi, alig résznyire nyitott szájából csak egy karcos mély hang üti meg a fületeket:

-Mindenkinek a története azzal kezdődik, hogy kinyitja a szemét, az ébredés, amiről azt se tudjuk, hogy a valóság, vagy csak a képzeletünk szüleménye és épp egy álmot élünk meg, vagy a valóságot, nos ez a történet is ilyen lesz. Még az özönvíz előtt volt egy személy, aki a csak egy gyermek volt, eleinte, de mégis akkora tudással rendelkezett, hogy a Bölcs is felnézett rá, amikor a gyermek felnőtt, nevet kapott, ami nem más, mint Alice volt. Alice-t megölelte a Bölcs, és ahogy teltek múltak az évek, a századok, ez a személy…. túl nőtt a Tzimisce-en a mondák szerint ennek az volt az oka, hogy valami lezuhant az égből, és Alice ott volt, valami megváltozott, elszigetelte magát, és készült. Nem tudjuk mire készült, de azt tudjuk, hogy HOL VAN A REJTEKHELYE! ~ Emelte meg a hangját, és egyben kellően szétgennyezett lábát levette az asztalról, majd bele könyökölt a váladékba mit sem törődve ezzel, tekintete a félelemmel volt teli, és izgalommal is egyben.

– Amit tudunk még, hogy miután a Bölcs fölé emelkedett, ki lett tagadva, nincs elismerve, mint hivatalos gyermek~ Elétek rak egy hatalmas kódexet, amit még ő is két kézzel emel meg az asztal alól, majd az aszta felett csak elengedi, az asztal reccsen egyet, majd mosoly ül Calebros torz arcára. A könyv olyan mintha emberi bőrből készült volna, és még most is vérezne egy kicsit, látszólag az asztalt teljesen elfoglalná, ha ki lenne nyitva. A Papír, ami benne van jobban megnézve enyhén lüktet, mintha izmok rángását látnátok és inkább szövetekre hasonlítanak a lapok, mintsem egy könyv lapjaira.

-Nos, ez segíthet nektek sok dologban, ez Alice naplója, vagy legalábbis ezt mondják ~ Majd lerak egy monoklit, egy szemgolyót, és egy nagyítót az asztalra. A monokli aranyozott keretű, vastag lencséjű, és a kereten pár vésett jel látható (számotokra ismeretlen). A szemgolyó kék, átlagosnál kicsit nagyobb, és folyamatosan forgolódik mindenkit jól megbámulva, mintha egy gyermek lenne kíváncsiságot láttok benne. Az utolsó tárgy, a Nagyító, régi fa markolattal rendelkezi, hasonló stílusú jelekkel, de nem ugyan azzal szimbólummal van díszítve, lencséje vastag, és olyan mintha már-már tejfehér lenne, a keret, amiben a lencse található nem fából van, inkább csontra hasonlít. ~ Egy ismerősöm azt mondja, hogy ezekkel a tárgyakkal el lehet olvasni ezt a „Naplót” de ára van. Ez persze nem kötelező, de opciónak nem rossz! Nem kérés tőletek, hogy menjetek el a rejtek helyére ennek az Alice-nak~ Miközben a nevét kimondja lenézően legyint mintha egy korcsról beszélne~ Inkább utalás, vagy egy finom csináld meg mert azt mondtam dolog~ kulcsolja össze az ujjait a látszólag groteszk könyv felett.

 
Elvárás: WOD valamilyen szintű ismerete, kérek mindenkit olyan karaktert hozzon, ami semleges, vagy Camarilla klánból való, és a legfontosabb, olyan karaktert hozzon, akit érdekelne is a dolog, ha valami speckó kérés van, megbeszélhető