Halovány fáklyafénnyel megvilágított utcákon suhan végig a jelenés. A hatalmas fehér szárnyakból vér csöpög. Nem az ő vére. Senki más nem járja az utcákat, csak ő rója egymás után végig mindegyiket. Keres valamit, vagy valakit.
A szűkre vett házak között vezető útja után a kúria felé fordul. Megemelkedik, majd hirtelen lebukik. Az ódon épület apró tornyai között köröz. A vér nyomott hagyott a szárnyakon, mégis valami földöntúli szépség árad a lényéből. Tekintete elemésztő tűzként csap le a kinyíló ajtóra, majd megenyhül, ahogy végig méri a kilépőt.
A ruhája alá nyúl, ahogy leereszkedik mellé. Egy vakító fénnyel égő csillagot táncoltat az ujjai között. A csillag fényei alatt utak futnak kusza hálóba gabalyodva, városokon, erdőkön, mezőkön, sivatagokon keresztül egészen a belső fényig, mely minden kíváncsi szemet elvakít.
Ahogy megérkezik a megmerevedett lélek mellé a kezébe adja a csillagot, hangja, mint egy kánonban éneklő mennyei kórus: „Fogd és vidd a többiekhez, szabadok vagytok, de cserébe meg kell keresnetek mi van az út végén! Igyekezzetek! Hamarosan kiderül, hogy a mesteretek halott és új érkezik helyette.”
Hófehér szárnyai újra életre kelnek, ahogy elrugaszkodik a földtől, visszanéz még egyszer a fénylő gömb felé. Majd eltűnik a csillagos égbolt végtelenjében. Nem marad utána más csak három apró fehér festék csepp a földön.
***
„Apragas! Apragas! Nem fogod elhinni, hogy mi történt. Itt járt egy angyal” – ront be Remythen a szobába, ahol a másik szolgáló éppen a halott Mester felett áll. A látványtól egy pillanatra megmerevedik és majdnem felbukik, de a kezében biztosan fogja a csillagot. – „Aspragas, akkor a jelenés nem hazudott. A Mester halott! Szabadok vagyunk! Szólj Dislabroz-nak! De miket is beszélek már nem kell ezeket a csúf neveket használnunk, rohanj mennünk kell!”
Hárman rontottak ki a kúriából, de elkéstek. A kapu felől egy fekete páncélos alak hatalmas alakja magasodott feléjük, és ezer villámként dörgött a hangja végig az udvaron. „Öljétek meg őket nem vesszük hasznát ezeknek a Mestertelen lelkeknek.” Az éj sötétjéből, az alak lába mellől vörös fénnyel izzó teremtmények rontanak rájuk…

A mese a Keresztény hitvilágon alapszik, akit ez zavar, főként, hogy elég eltorzult módon fognak ezek a dolgok megjelenni a történetben, az inkább ne jelentkezzen. A játék alatt számos komolyabb téma is előkerülhet, de ezekről még addig egyeztetünk (tabuk/fátyol) és úgy fogom lemesélni, hogy ezek senkiben ne hagyjanak rossz emlékeket.
A történetet kétszer is meghirdetem a táborban, így kérem a korábbi csapatot, ne beszélgessenek róla majd a másik csapattal.
A játékhoz csak Undying Knight karaktereket lehet generálni!