Danse Macabre – Vampire the Masquerade Revised

  • Dátum: május 11
  • Helyszín: 10 Minutes Bistro
  • Cím: Futó u. 47-53,, 1082 Budapest
  • Elérhető helyek: 0(10)
  • Mesélő: Hellner Balázs és Gyenes Attila Dávid

Ostern Leopold rendőr ezredes nyugtalanul álldogált az íróasztala előtt. Általában az asztal túl felén szokott ülni, de most ez nem volt kivitelezhető. Ha az Autoritás egy képviselője igényt tart egy irodára az ember vagy egyéb szerzet a sajátját ajánlja fel. Az Autoritás ilyenkor mindig megköszöni, de sosem utasítja vissza. Mégha úgy illene is.
Autoritásnak nevezte őket, bár ők sosem használták ezt a kifejezést magukra. Sok féle néven emlegették őket: angyalok, Isten akarata, a Megváltók, a Küldöttek, a Fényből jövők. A bürokráciában az Autoritás terjedt el, és ez meglehetősen passzolt rájuk. Ők meg sose vették a fáradtságot, hogy ezt kijavítsák.
Az Autoritás nyugodtan olvasgatta a jelentéseket. Bár Leopold nem tudta, de ezt igazából az ő megnyugtatásáért teszi, hisz pontosan tudta, hogy mi van azokon a papírokon, jóval mielőtt elindult volna a rendőr főkapitányságra. Az elméje az idők kezdete előttről származott és olyan tudása és volt, amitől egy halandónak valószínűleg a fülén folyt volna ki az agya. Ugyanakkor az emberek viselkedése még mindig zavaros volt a fajtájának, így igyekeztek minél emberibbnek tűnni a közelükben. Szóval elolvasta a papírokat.
Hasonló okokból az Autoritás igyekezett emberinek tűnni. Ugyanakkor képtelen volt elrejteni valódi természetét. A hiba és az asszimetria teljesen ismeretlen és elfogadhatatlan volt számára. Tökéletes arc, tökéletes forma, tökéletes alak, ami mellékesen nő nemű volt. Az emberi szem számára zavaró volt ránézni, hiszen ez a fokú tökéletesség és szimmetria valami ősi, elemi félelmet szült az agy hátsó részében.
‘- Ön vadász volt az Esemény előtt, igaz ezredes? – szólalt meg, tökéletes poliharmonikus hangon. Az ember szíve szinte belesajdult a gyönyörbe a hallatán.
‘- Igen, Autoritás. – felelte Leopold.
‘- És vadászott Káin Átkára? – folytatta az Autoritás a faggatózást, mire az ezredes zavartan pillantott rá.
‘- Bocsásson meg, de mire?
‘- Azt hiszem a legtöbben vámpíroknak hívják őket – ez persze csak az álca része volt. Pontosan tudta, hogy Káin Gyermekeit a halandók vámpíroknak hívják.
‘- Igen, Autoritás, vadásztam rájuk – felelte Leopold.
‘- Kiváló – bólintott elégedetten a látogató. – A dokumentumokban szereplő gyilkosságok ezen vámpírok csoportjához köthetők – Leopold biztos volt benne, hogy a nagy kötegnyi mappa korábban nem volt az angyal kezében. Most viszont úgy tűnt, mintha mindig is könnyedén tartotta volna őket, ahogy felé nyújtotta a súlyos papírokat. – Természetesen az Esemény előttről. Azóta meghúzták magukat. Az Eseményt megfogyatkozva élték túl. Jelenleg az egyik vezetőjük meghalt és ez belső feszültséget szült a szervezetük körében. Meggyengültek.
‘- Azt kívánják, hogy pusztítsam el őket? – kérdezte Leopold.
‘- Nem, mi nem kívánjuk senki halálát. – a gyönyörű hang valahogy érzéketlenül és közönyösen szólt – Mi rendet, békét és biztonságot szeretnénk. Sajnálatosan ezt egyesek képtelenek felfogni, és ezért nincs más választásunk, mint kivonni őket a létezésből. Ez mindig tragédia. Viszont most nem ez a helyzet. Azt szeretnénk, hogy ezek a szakadár elemek betagozódjanak abba a szervezetbe, ami elfogadható Káin Átka számára. Figyeltesse és tereltesse őket. Ha tud,építsen be valakit közéjük. Ehhez minden hozzáférést és erőforrást biztosítunk.
‘- Hogy érti, hogy elfogadható szervezet a vámpíroknak? – szakadt ki döbbenten a mondat Leopold szájából. Ezt szinte azonnal megbánta. Az Autoritás ráemelte tekintetét.
Leopold kifejlesztett pár trükköt a hosszú évek alatt, míg az éjszakai utcákon harcolt az emberiségért a szörnyek ellen. Ezek egyike volt, hogy néha a saját épelméje védelme érdekében a részleteket elfelejtette. csak a lényeg maradt meg. Utólag az angyal szemére sem emlékezett. Csak a szavaira.
‘- Az elfogadott szervezet tagjai Kamarillának hívják magukat, míg a szakadárok Szabbatnak.

A játék 2024 november elején játszódik. Nem rég jött el az Apokalipszis, mikor az angyalok leszálltak a Földre és új rendet hoztak a halandóknak és a természetfelettinek egyaránt. A budapesti Szabbat erősen megtépázott tagja összegyülnek, hogy megüljék a Nagy Bált, a Palla Gtandet. A falkák feszültek, egyrészt az angyalok törvényeinek értelmében nem ölhetnek vagy konszenzuális úton szerezhetnek vért, esetleg a boltban vehetik. Ráadásul a Nagy Ünnep előtt közvetlenül Végső Halált halt az egyik püspök, Carol Corbeanu, rejtélyes körülmények között. Mindenki arról pusmog, hogy vajon a helyi Szabbat másik feje, Milivoje Pejakovski püspök mit fog erre lépni? Új püspököt nevez ki vagy egyeduralkodóként folytatja a falkák kormányzását? Vajon elég erős, hogy megőrizze a hatalmát, ha egy ambiciózus ductus vagy falka pap kihívja? És ez az egész mit jelent a Szabbatnak és a Dzsihádnak?
A visszatérő karakterek természetesen a korábbi falkájukban folytatják, míg az új karakterek jelenleg falka nélküliek. A kaland az előző Szabbat fejezet közvetlen folytatása, de az előző játékon való részvétel nem feltétel.

Hangulatkeltő zene:

Kép:
https://www.artstation.com/artwork/rR3gQG