A kaland 1998 április elején fog játszódni az Írországot és Észak-Írországot elválasztó határon. A Technokrácia az észak-ír zavargásokat kihasználva hadjáratot indított az ír természetfeletti ellen, ami állóháborúvá vált. Majd negyven év véres harc után az Unió váratlanul békét és fegyverszünetet kért. A játékosok lehetnek technokraták vagy Tradíciósok és a feladatuk, hogy megállapodjanak az Unióval. A játék az Ébredés trilógia második előzmény kalandja.

***

Born Mac Fionn idegesen nézte a Lough Ree-t. A Shannon és az Inny folyók által táplált tó sötét tükörként terült el előtte. Egy csónak várta a révésszel. Bornnak akaratlanul a régi legendák jutottak eszébe, mikor a halottaknak két érmét adtak, hogy azzal fizessék meg az átkelést a Holtak világába.

A Fianna nagy királya eldöntötte, hogyha a csónakos érmét fog kérni tőle, akkor sértés ide vagy oda, ő neki esik, aztán meg sem áll a Cléire-szigetig. De semmi ilyesmi nem történt, a révész csak biccentett neki, majd beröffentette a motort. Born mellkasa lassan leengedett. Hiába veszélyes a tündérekkel közösködni, de ha visszautasít a tündérkirályok valamelyikétől egy meghívás, az hatalmas felelőtlenség. Pláne, hogy egyszerre ketten is odabiggyesztették a nevüket a meghívóra.

A csónakos egyenes az Apáca Szigetére vitte Bornt és kikötöttek ott. Ő nem szállt ki, hanem megvárta, míg a nagy király elhagyja a csónakot, majd újra felberregett a motor. Born nem csodálkozott a döntésén. Tedd meg, amit a tündér kér, de csak annyit. Se többet, se kevesebbet.

A garou követte a tündérkirályok utasítását: a parttól menj nyugatra, a tisztásig. lépj oda a tisztás közepén lévő fához. Kopogj hétszer a törzsén. Csukd be a szemed. Fordulj meg bal kezed felé háromszor, majd háromszor a jobb kezed felé. Niysd ki a szemed

Az addigi sötétség eltűnt, ragyogó fények világították meg Born háta mögül a fát. Born megfordult, és egy gyönyörű kastély udvarán állt. Mind az építési stílusa, mind az elrendezése teljesen értelmetlen volt egy emberi elme számára. Olyan volt, mintha félig kőből, ködből, párából, borostyánból lett volna az egész. Vele szemben pedig két gyönyörű és mégis teljesen embertelen szépségű férfi állt.

Üdvözöllek Ard Righ! – mondta Bran, Leinster királya.

Arra kérünk esküdj, hogy amíg kastélyunk vendégszeretetét élvezed, egyetlen másik vendég ártalmára sem törsz – mondza Fiachra, Connaught királya.
Born morgott valami eskü félét, mert tudta, hogy ez is elég. A kimondott szó itt a legerősebb törvény. Nem értette, hogy mire ez a nagy óvatosság, hisz nem tervezett bajt keverni a két király udvarában. De ha ezt kérik, hát ezt kérik.

Bran és Fiachra elégedetten bólintott

Természetesen mindketten megesküszönk… – kezdte Bran

…hogy amíg a vendégszeretetünket élvezed… – folytatta Fiachra

…neked sem esik bántódásod – fejezték be egyszerre.

“Szóval mégiscsak balhéra számítanak” gondolta Born. Köszönetképpen bólintott a két királynak, hiszen az udvariasságon túl bármit is mondani na tündéreknek veszélyes.

Kérlek kövess hát minket! – mondta Fiachra.

A többi vendég már vár – tette hozzá Bran.

“Már várnak rá? Valami bál vagy esemény lesz? Nem, akkor nem várnának rá. Ez valami tanácskozás. De miféle és mért van meghívva?” Ilyen gondolatok jártak Born fejében, miközben követte a két tündért. Egy hatalmas termen vágtak át, amin roskadásig voltak ínycsiklandó ételek, olyanok, amiket még sose látott. Aztán Bran és Fiachra kinyitották a teraszra vezető ajtót, mire Born megtorpant és veszett morgásba kezdett.

Alakja megnyúlt, izmai megduzzadtak. Hirtelen éles fogak meredeztek elő a szájából és a szeme zölden villant. Vastag fekete szőr burjánzott el a testén.

Mit keres itt egy vérszopó? – hörrent fel, mire Bran és Fiachra két oldalról a vállára tették a kezüket.

Ő is vendég akárcsak te Ard Righ… – mondta Bran lágy hangon. Born érezte, hogy a harag lassan elenged belőle a tündér bűbáj hatására.

…amiről beszélni fogunk az érinti a te népedet, az övét, a miénket és a mágusokét. – folytatta a kellemes durozsolást Fiachra.

Emellett emlékeztetnénk az esküdre, kedves barátunk… – vette át megint a szót Bran.

…hisz nem akarjuk, hogy megszegd akaratlanul is és szembe kelljen nézned a következményekkel – fejezte be Fiachra.

A varázslat hatott. Nem vette el Born szabad akaratát, csak engedte, hogy józanul tudjon gondolkodni. Leginkább okádhatnékja volt attól, hogy egy vámpírra kell a levegőn osztoznia, de nem volt más választása. Esküt tett, és a tündér eskü megszegése beláthatatlan sorscsapásokat vonna maga után. Így inkább a két király bűbájába kapaszkodott, hogy féken tartsa a haragját és követte Bran-t meg Fiachra-t a teraszra.

A teraszon hatan tartózkodtak, és öten halkan beszélgettek, míg egy nő látványosan elkülönült. Ahogy Born megjelent a két tündér mögött a magányos nő látványosan megfeszült. Ő volt a vámpír, bár a másik öt közül az egyik férfi szintén bűzlött a Féregtől.

Bran és Fiachra egymás után mutatta be a vendégeket.

A Hermész Rendjét és a Merinita-házat képviselte egy elegáns kosztümöt viselő hölgy, Ducia Solace. Sokkal inkább illet valamelyik tech cég dublini felső emeletére, mint a tündérek kastélyába.

Az Álomszólók nevében érkezett egy Viharszövő nevű öregember, aki számtalan talizmánt viselt és úgy nézett ki, mint egy csavargó. Szakadt ruhája, hosszú fehér göndör szakálla és bozontos szemöldöke alól elővillanó zavaros tekintete miatt valószínűleg mindenki úgy sétálna el mellette, hogy észre se vennék. Born nem volt benne biztos, hogy nem szánndékos-e ez a kinézett.

Levi MacMahon atya, egy szigorú és karót nyelt pap pedig a Mennyei Kórus és a Római Katolikus Anyaszentegyház követe volt, aki úgy viselte a nyakában a keresztet, mint páncélt a jelenlévő pogányoktól, eretnekektől és démonoktól.

A Régi Hit, legalábbis ahogy magukat hívták egy meghatározhatatlan korú nőt küldött, aki a homlokán viselte az Istennő három holdjának szimbólumát. Ciara ó Uí Mhórdha első ránézésre talán húszas évei közepén járhatott, de a szemeiben egy élet súlya volt. Vagy többé.

Árdghal Ó Dornáin pedig a halálimádó és a Morrígan-nek hódoló Aided szekta érdekeiben járt el. Bár az igaz, hogy talán ő állt legközelebb az itt jelenlévők közül a régi druidákhoz, akiknek az öltözékét viselte, de Born cseppet sem bízott a féregbűzt árasztó mágusban.

Végül pedig a Lhiannan és Írország éjszakájának gyermekeként a kelta és oghma tetoválásokkal sűrűn borított Ina Nic Carrghamhna-t mutatták be. A pillanat meglehetősen kínos volt, és Born-nak minden erejét össze kellett szednie, hogy ne tépje ki a vérszívó halott szívét. Szerencsére a vendéglátók gyorsan rátértek az összejövetel tárgyára, nehogy a helyzet tovább romoljon.

A Rejtettek, akiket a mágusok technokratákként emlegetnek, fegyverszünetet és békét kérnek – mondta két tündér király. – A hírt Viharszövő hozta meg, miután megtanácskozta a többi Álomszólóval. Megkérhetünk, Viharszövő mester, hogy meséld el pontosan mi történt?

Az Álomszóló nehézkesen középre csoszogott, hogy mindenki jól lássa. Borm arra számított, hogy hangja reszelős lesz és durva, mint az öreg piásoké. Ehelyett Viharszövő tisztán és választékosan beszélt, mintha éppen egyetemi pódiumról tartana előadást.

Néhány napja megkeresett egyikük az Álomban. Nem tudom, hogy hogyan tudott csatlakozni hozzám, de feltételezem, hogy megvannak nekik is az erre való módszereik. Azt mindenesetre észleltem, hogy a folyamat nehézkes volt számára, így torzan hallottam, mit mond, akár olyankor, mikor valami zavarja a rádió adását, de világos, hogy mit üzennek. Belefáradtak a háborúba, és tárgyalni szeretnének. Felajánlották, hogy ők is meg mi is küldjünk három-három követett az észak-ír határon a fegyvernyugvás biztosítása érdekében. Mi követeink előadják nekünk az álláspontunkat, a sajátjaik meg nekünk.

Az összegyűltek csendben hallgatták az öreg Álomszólót. A Technokrácia, a világ megszilárdításán és a varázslat kiirtásán ügyködő titokzatos szervezet hajlandó volt befejezni a vérontást, ami harminc éve dúlt Észak-Írország területén. Ez túl szép volt, hogy igaz legyen.

Mélyen tisztelt vendéglátóink – szólalt meg Ducia Solace határozott hangon – ha szabad tudnom, Finn király mit gondol erről?

A két tündér kiismerhetetlen arccal néztek egy pillanatig a mágusnőre, mielőtt megszólaltak volna.

Ulster királyával pillanatnyilag még nem tudtuk felvenni a kapcsolatot – mondták érzelemmentesen. – Viszont Viharszövő mester, társaid mit gondolnak? – mindenki tisztában volt vele, hogy Leinster és Connaught királyai terelik a témát az Észak-Írországot is magába foglaló Ulster királyáról, de senki nem kérdezett rá, hogy miért. A tündérek dolgait jobb nem bolygatni.

Nos, az Álomszólók úgy gondolják, hogy ha minden fél egyetért, érdemes leülni velük tárgyalni – folytatta Viharszövő. – A technokraták erősek, de számtalan irányba vívnak háborút. Mi gyengék vagyunk és széttöredezettek, ugyanolyan boldogan harapjuk át egymás torkát, mint egy technokratáét. Ha most elutasítjuk a békét, lehet hogy nagyobb figyelmet fognak ránk összpontosítani és a földbe döngölnek minket. Ha pedig megkötjük, akkor erőt gyűjthetünk. Felhasználhatjuk az időt, hogy felkészüljünk arra, hogy a tengerbe szorítsuk őket vissza az angolokhoz. Hosszútávon pedig erős bástyát formálhatunk Érie-ből, ahonnan távoltarthatjuk a technokratákat. De ehhez össze kell dolgoznunk, vagy legalábbis nekünk is fegyverszünetet kell kötnünk.

A mágusok izgatottan kezdtek el ezen sutyorogni. Born megértette, hogy számukra béke az Észak-Írországot megkaparíntó különös és veszélyes “techno-emberekkel” ugyanolyan hihetetlen, minthogy ő békésen együtt tartózkodik egy vérszívóval. És lám, mégis ezt hozta a sors.

Azt el kellett ismernie, hogy a csavargó mágus okosan beszélt. Ezek a különös hódítók veszélyt jelentettek az Anya minden gyermekére, nagyobbat, mint a vérszívók Dublinban. Nagyobbat, mint a Fekete Spirál Táncosok. Nagyobbat, mint a Féreg fertőzöttek. Ugyan sikerült megállítani őket, de rengeteg áldozattal járt. Veszélyesen sok áldozattal.
Munster királynője is egyetért Viharszövővel, akárcsak mi – szólaltak meg váratlanul a tündérek. – Szükségünk van erre a békére, és ehhez nekünk is békét kell kötni. Amit esküvel erősítünk meg. Halljuk a ti szavaitokat!

Néma csend ereszkedett újra a társaságra. Minden jelenlévő tisztában volt a tündéreskü súlyával. Itt nem lehetett ármánykodni.

A Hermész Rendje békét fogad – lépett előre határozottan Ducia Solace és büszkén, kihívóan a többiekre pillantot.

Ahogy a Kórus is, legyen a tanúm az Úr Jézus, a Megváltó! – követte MacMahon atya.

A Régi Hit – szólalt fel Ciara ó Uí Mhórdha – sem akarja folytatni az élet és a vér ilyen iszonyatú pusztítását. Támogatjuk a békét.

Egyetértek – bólintott Árdghal Ó Dornáin – szükségünk van erre a békére, hogy rendezhessük sorainkat.

Én meg már ismertettem az Álomszólók álláspontját – fejezte be Viharszövő.

Már csak Ina Nic Carrghamhna és Born hallgatott. Mindenki őket figyelte, de a vámpír és a vérfarkas csak feszülten méregették egymást. Born érezte, hogy pengeélen táncol ez a béke, és fel is fogta, hogy mért kell, de az Anya nevére, egyszerűen képtelen volt megtenni az első lépést. Nem bírta volna elviselni, ha neki kell békét kérnie tőle. De aztán Ina feloldotta a helyzetet.

A hős Colla emlékére – mondta halk, de határozott hangon az éjszaka során először – Lhiannan békét fogad és erről meggyőzőm Dublin püspökét is… ha az Ard Righ is biztosítja az ő népének békéjét.
Born mellkasáról végre lekerült a vaspánt. Ha nem gyűlölné zsigerből őket, még hálás is lett volna a vérszopónak, hogy megengedte neki, méltósággal menjen bele a békébe.

Én Born Mac Fionn, a Fianna Ard Righ-je fogadom, hogy békét hozok Érie népei és a saját törzsem, az Ezüst Agyarak, Fenris Utódai és az Anya többi gyermeke között.

A feszültség úgy olvadt el, mint meleg tavaszi napon a hó. A mágusok megkönnyebbültek és még a Lhiannan-on is egy halvány félmosoly terült el. A két tündér király rögtön bele is kezdett az eskübe, mielőtt valaki meggondolná magát.

Megfogadjuk, hogy békét hozunk népeink közé, amíg a Rejtettek fenyegetése el nem hárul Hibernia királyságának földjéről. Aki pedig megszegi az esküt, balszerencse és tragédia sújtson le népére és saját magára, míg világ a világ! Erre mi mind esküszünk!

Esküszünk! – kiáltotta mindenki. A valóság pedig kondult egyet.

 

„No More” falfestmény, Newtonards Road, Kenilworth Place, Belfast