A két férfi közül az egyik háttal a falnak az emelvényre helyezett trónszéken ült. Ruháját rengeteg aranyfonállal szegélyezték, mellén házának címere „a torony, tetején a jelzőtűzzel” díszelgett. A másik férfi, aki éppen belépett a terembe, egyszerű fekete ruhát viselt, mégis ő tűnt tekintélyesebbnek és láthatóan ennek tudatában is volt. Az üres teremben közelebb lépdelt a távoli trónhoz és térdet hajtott.

– Nagyuram!

Egy másodperc várakozás után az ülő férfi felemelkedett és mosollyal az arcán megszólalt.

– Ugyan már öcsém, hagyjuk a formaságokat!

Otto Hightower szerette a bátyját, de ezt az egy másodpercet gyűlölte a legjobban az életben, ugyanakkor nem kerülte el figyelmét, hogy a bátyja homlokát gondok felhőzik. Nem kérdezett rá a dologra, nem is kellet, mert rövid szünet után a bátyja megtörte a csendet.

– Levelet kaptunk Királyvárból.

– Mi áll benne?

– Az Öreg Király felkér a Harrenhali Nagytanács Ceremóniamesterének.

– Gratulálok, bátyám!

A nagyúr most zavartan nézett az öccsére, majd kinyögte:

– Nem engem, hanem közvetlenül téged.

Otto arcán a mosoly árnya suhant át, de a bátyja észre sem vette türelmetlenségében.

– Gondolod, hogy tudja?

– Ugyan mi másért kért volna fel engem.

– Éés ne aggódjunk?

– Nem kell! Nyilván szüksége van a szolgálatainkra őfenségének.

Lord Hightower láthatóan megkönnyebbült a választól és kisimultak a ráncok az arcán. Újra harmincöt évesnek látszott, mint ahogy ténylegesen ennyi is volt. Az öccse gondolatait fürkészte, de szokás szerint nem kapott el semmilyen árulkodó érzelmet, ha volt is, hát lekésett róla. Szerette az öccsét, de gyűlölte, hogy olyan szenvtelen, mint egy mester a Fellegvárból. Persze ez nem volt véletlen. Több időt töltött ott, mint itthon.

Rövid beszélgetés és búcsúzkodást követően Otto kilépett a teremből és elmosolyodott. Persze hogy tudja, te mamlasz! Gondolta magában.

Minden Hightower nemzedék beépítette az ügynökeit a Hit soraiba és a Fellegvár mesterei közé, vagy legalábbis megpróbálta, de az apja valamivel sikeresebb volt a megelőző nemzedékeknél. Persze szerencséjére volt egy rátermett gyereke, akit folyamatosan járatott a magas rangú septonokhoz és a főmesterekhez képzésre, vagy üzenetekkel. Végül sok figyelemmel, intrikával és nem kevés pénzzel Otto olyan kapcsolati hálót alakított ki, amellyel talán egy Hightower sem rendelkezett korábban.

Mit akarhat az Öreg Király? Szavazás lesz az utódjáról. Talán befolyásolni akarja? Hmmm. Megfelelő feltételek mellett képes lehetek rá…

…és ha sikerül, elfelejthetem a gyűlölt egy másodperces térdeléseket a bátyám előtt. Ha sikerül, megnyílnak a lehetőségek. HA sikerül!

A történet kezdőpontja a Sárkányok Háza első részének legelejéről lehet ismerős. Kalandunk kezdetén a karakterek az I. Jaehaerys féle 101-es trónörökös választó harrenhali Nagy Tanácsra tartanak.

A gyülekezés több mint fél évig tartott és mintegy 1000 kisebb-nagyobb Lord gyűlt össze, hogy megválasszák Békítő Jaehaerys utódját. Maga a tanács 13 napig tartott. Ezt megelőzően a nemesek „spontán” viadalokat és bálokat tartanak, hogy szórakoztassák magukat. A kaland a gyülekező utolsó napjaiban, illetve a tanács alatt játszódik.

Ebben az időben Daemon Targaryen 20 éves. A késöbbi I. Viserys 24, a sorozatban már idős Rhaenys hercenő (a Sosemvolt Királynő pedig 27). A két főszereplő, a királyné és a királynő 13 és 4 évesek.

A szereplők kicsit mások, mint a sorozatban, de azért megpróbálkozunk az összehangolással. (Bár én jobban szeretem a könyves narratívát.)

Ez egy kezdő kaland lenne intrikával. Klasszikus családi része nem feltétlenül van, birtokigazgatás része pedig nincs. De sok minden előjöhet.

A karakterek lehetnek egy spontán kompánia, vagy egy kisebb család (talán ez jobb is) tagjai.

Westerosra fel!