Az áporodott sírkamra hideg kövein fekve tértek magatokhoz, mely bejáratát mázsás sziklák és por torlassza, honnan fénysugár cikázik szikla résein homályos nyughelyetekbe. Felszereléseitek zörgésén kívül a csend hatja át a kamrát, amely furcsa módon, de megnyugtatja érzékeiteket a hosszú harcok és veszedelmek után melyeken…

Várva hogy ébredés után pár kép villanjon be a korábbi napokról, emlékeitek hiányával szembesültök. Utatok mely pontján lehettek, netalántán e hely szolgálna afféle túlvilág gyanánt? Bajtársaitok arca ismerősen hat, megannyi harc képe felvillan elmétekben. Kutatva múltatok szilánkjai között feldereng egy gondolat:

„Ekképp jutalmazná lelkét, ki a Világfa hatalmával vetélykedne?”