Végtelen, kényelmes, pihepuha, folytogató, maga alá temető sötétség.

Egy olyan átláthatatlan, sűrű fátyol, amely megvakít, körülölel és összeroppant az önnön súlya alatt. Nincs is másra lehetőség, csak heverni, tűrni a mélység szorítását és elmélyedni a gondolatokba. Úszni egyet az elme végtelen tengerében, megpróbálni a hullámok felett maradni, miközben az agyvelőt gondolatok sokasága szeli át, mind keresve a helyét, az elmében elfoglalt pozícióját, ahonnan vezethet, utat mutathat és-…várjunk…

Kinek a gondolatai? Kinek…az elméje…

Na ez jó kérdés. Ahogy a sűrű, éjsötét mélységben forgolódsz, lassacskán megfogalmazódnak bizonyos kérdések. Hol vagy? Ülsz e vagy állsz, esetleg fekszel? És pontosan hol? Otthon, vagy egy járműben, esetleg valahol nyilvános helyen? Mikor vagy? Pontosan milyen nap van? Milyen…milyen évszak van? És milyen év?! Otthon elzártad a gázt? Bezártad a lakásajtót amikor eljöttél, ha egyáltalán nem otthon vagy?

Várjunk, hol laksz? Melyik ház? 42? 7? 12? Az az utca…melyik utca is?

Oké, nyugalom, gondolkodj egy kicsit, majd fényt derít a merengés erre a nagy rejtélyre.

És derít is fényt.

Először csak egy pici szikra gyúlik a sötétben. Majd ahogy a szürkeállományod lassan lángra kap, a fényesség szétterjed, mintha a nap kelne a látóhatáron szépen lassan.

És ekkor hasít beléd a lassan, finoman érkező fájdalom. Pontosabban a szemedbe. egy csíknyi kellemetlen, égető, szúró érzés ami szép lassan szélesedik, nyúlik és terjed ahogy a fehérség kezdi lassan elűzni a sötétséget. A vakító, kínzó világosság szép lassan megszállja a szemgolyóidat és mintha a koponyád belsejét kezdené pörkölni.

Aztán a fehérség elkezd megtelni színekkel. Egy narancssárga itt, egy sötétkék ott, homályos foltok úsznak be a látómeződbe és kezdenek lassan helyet foglalni a retinádon. Aztán elkezdenek megszilárdulni, élesedni, bolyhos, alaktalan pacákból kezdenek valós, létező alakokká formálódni.

Az ocsmány haloványsárga izé ami mintha falra száradt hányás lenne szépen átalakul tapétamintává. A tapéta előtt terpeszkedő gigászi barna viziló lenyugszik és kanapé lesz belőle, a földön kiömlött Mâcon-Villages márkájú bor pedig…oké az mégis egy üveg kiömlött Mâcon-Villages, a cimke is lassacskán olvasható az üvegen…

Aztán ahogy elkezded szemlélni a helyzeted, rájössz, egy minden eddiginél komolyabb rejtély hasít pontosan a koponyád kellős közepébe. Egy olyan kérdés, ami túlmutat minden korábbin. Túlmutat azon, hogy hol vagy, hogy hány óra van pontosan melyik év melyik napján, hogy miért vagy te pont itt és mi az amit te neked csinálnod kéne.

Ez a kérdés pedig: Hogy pontosan ki is az a „te”?

————————————————————————————————————————————————————————————————–

Ez a játék egy nyomozás kellős közepébe csöppent bele titeket, azonban egy csavarral: a saját kilétetek után is nyomoznotok kell, nem csak a tettes kiléte után. Nyomokat kerestek majd, szemtanúkkal beszéltek és rejtélyes egybeeséseket fejtetek meg, miközben gondolatokat gyűjtötök, internalizáltok, és kiismeritek kik is vagytok valójában.

Karakterlapot adok, tudok nyomtatni is, angol nyelvtudás nagyon hasznos, de nem kötelező, a videojáték ismerete nem kötelező, de hasznos lehet. Néző becsatlakozhat!