Az Állarcos – D&D 5E
- Dátum: február 14
- Helyszín: 10 Minutes Bistro
- Cím: Futó u. 47-53,, 1082 Budapest
- Elérhető helyek: 0(5)
- Mesélő: Aranyi Dávid
A város zsong, mint egy méhkas, amibe valaki véletlenül beleöntött egy üveg pezsgőt.
Waterdeep, a Mágusok városa, mostanság úgy fest, mintha valaki ideirányított volna minden jöttmentet: minden sarkon virágfüzérek lebegnek (még a szemetesládákon is), az utcai lampionok maguktól színt váltanak, ha valaki valamilyen kedves szóval illeti a párost, és a kikötőben lévő halárusok hirtelen verseket szavalnak a portékájukról. Mert igen, készül valami nagy dolog.
Mystra egyik lánya pontosan Laeral Silverhand a pletykák szerint valaki, aki „túl csinos ahhoz, hogy csak simán halandó legyen” férjhez megy.
A vőlegény? Senki sem tudja pontosan, ki az (vagy ha tudják is, senki sem meri kimondani hangosan, mert az utolsó, aki túl hangosan kérdezősködött, hirtelen egy hétre elfelejtette, hogyan kell beszélni). De annyi biztos, hogy az esküvő a legszebb palotájának kertjében lesz, ahol a virágok állítólag maguktól énekelnek, ha a menyasszony közeledik.
A városi őrök mostanság nem a szokásos „nyugi, csak egy tolvajbanda” módban vannak. Hanem inkább, ha valaki akár csak rossz szemmel néz a virágkosarakra, „bilincset és láncot rá!”. Mert az utóbbi hetekben Waterdeep és a környező utak tele vannak… nos, problémákkal.
De a legnagyobb probléma az, hogy rengeteg mágikus tárgy készült helyben, de a készítők mind eltűnt egytől egyik, így az árak elkezdtek felmenni az egekbe, és csak liciteken lehet elérni a ritkább tárgyakat, azokat is olyan áron, hogy a legtöbben csak hallgatni járnak ki megnézni a licitet.
Valaki sorra rabolja ki a gazdagok hintóit és mindig hagy egy kisebb pikkelyre hasonlító darabkát.
Legalább három kereskedő és egy kisebb nemes halt meg „véletlen” balesetben: az egyiket leeső csillár, a másikat megfulladás egy borospohárban (ami furcsa, mert a pohár üres volt), a harmadikat pedig épp a jegygyűrűt szállította volna be a városba. Nem is kellett sok idő, Laeral rájött, hogy erre most nincs kapacitása a városnak, kalandozókhoz fordult. Szép summával, vagy rtékes tárgyakkal kecsegtette magához a népet:
„Kalandorok, bérenc varázslók, tolvajok, akik most éppen jó útra tértek, és bárki, aki segítségemre akar lenni! Keressétek meg, ki rontja el Waterdeep legszebb hetét! Jutalom: temérdek mennyiségű arany + egy meghívó az esküvőre (igen, a kiemelt helyekhez, nem a cselédbejáróhoz). Vagy ha ez nem elég kecsegtető, akkor egy tárgy a kincstáramból!”
Az esküvői vendéglista… gyanúsan hosszú. És vannak rajta nevek, amikről mindenki azt hitte, hogy már rég halottak. Vagy legalábbis visszavonultak. Vagy mindkettő.
Arról is érkeztek hírek, hogy lehet felbukkanhat még a Hét Nővér közül valamelyik, de vajon igaz-e a pletyka?
A városba sok furcsa alak érkezett, akik önkényesen is szívükön viselték az esküvő tökéletességét, aminek hangot is adtak:
Valaki esküszik rá, hogy látott egy varázslónő, amint veszekszik egy pékkel a piacon – mert a menyasszonyi torta „nem volt elég varázslatos”.
És van egy sötét hajú, nagyon magas hölgy, aki senkivel sem beszél, de mindenkit figyel és katonákat segíti szinte éjjel nappal
Szóval igen. Waterdeep most egy nagy, csillogó, mágikus lagzi + potenciális katasztrófa kombó.
És nem, NEM AZ Elminster A VŐLEGÉNY! …..