„Matrózok! Figyeljen ide mindenki! Maguk mától a castiliai flotta, azon belül is a segédflotta részét képezik, amíg a szolgálati idejük tart és, legyünk őszinték, amíg a zsoldjuk is kitart!”

A fedélzeten felmorajló rövid hahotának egyetlen éles kézlegyintés vet véget. A karmazsin színű elegáns ruhába öltözött, bicegő nemes megtámasztja vasból kovácsolt jobb lábát a fedélzet egy biztosabb pontján és megigazítja méretes, tollal díszített kalapját.

„A nevem hidalgo Andrés Carrera de la Vega! Hosszú évek óta hűen szolgálom hazámat és a Vaticine egyház hirdette igazságot az eretnekekkel és más ellenségekkel szemben! Aki alattam szolgál, tudja jól, én nem sajnálom se a pénzt, se a vért, se az áldozatot ha Castille jövőjéről van szó! Nehéz az én hajóimon megmaradni, de aki megszolgálja, busás jutalom üti a markát! És most is így van!”

A körülötte lévők érdeklődve figyelnek szavára. Már kaptak egy hasonló beszámolót amikor kihajóztak San Teodoroból, de az pusztán a hajón betöltött szolgálatokról szólt, semmi ilyen magasztos vagy költői nem hagyta még el a parancsnok száját.

„Most pedig ismét arra kérek mindenkit, hogy szolgálja a népét, szolgálja a hazáját és szolgálja a királyát! Küldetésem van, amely minden castiliai javát szolgálja, amely felmérhetetlen előnnyel ruház majd fel minket a hitvány montaigniakkal szemben!” Jobb öklével a mellkasára csapva hangsúlyozta az utolsó szót, mellyel a keserű invázió emlékét is felidézte matrózai között.

Ekkor lépett a felső fedélzetre a csuhás. A hosszú vörös köpenye felett fehér fejfedője szinte világított a napfényben. A himbálódzó hajófedélzet ellenére stabilan állt, mintha nem apácazárdában töltötte volna eddigi szolgálatait, hanem a tengeren. De la Vega a nő felé intett, majd fennhangon folytatta.

„Montoro nővér segítségével felfedeztük egy eretnek nemes hollétét! Jelenleg is a tengeren van, hajón utazik az Özvegy tengeren! Ki tudja hány gaz terv forog a fejében és ki tudja hány honfitársunk életét fogja még kioltani! Mi tudjuk, hogy ha a tengeren elkapjuk, a válasz csakis nulla lehet!”

Válaszul hangos felkiáltás jött a legénységből és számos ököl a levegőbe lendült. Ugyan nem volt mindenki katona a fedélzeten, de mindenki ismerte Montaigne rémtetteit és a mágus nemeseik hatalmát.

„Irány nyugatnak! És vadásszuk le a véreskezűt!” Kiáltotta de la Vega ahogy a hajó ismét útnak indult.

(Könyvet és karakterlapot adok, karakteralkotásban tudok segíteni. Világismeret hasznos, de nem szükséges, angol nyelvismeret nagyon hasznos, de nem szükséges, néző becsatlakozhat.)