CONTENT WARNING: Mentális- és fizikai abúzus, kiszolgáltatottság, kontroll vesztés

A fiatal lány vállig érő, szőke haját hatalmas, fehér nyári kalap rejtette. Arcára sár tapadt, amely éles kontrasztot alkotott vérvörös ajkaival. Lenge, több helyen elszakadt ruhája éppen csak felsejlett a hatalmas tangóharmonika mögött. Lágy szellő kavargott körülötte – pont annyira mozgatta meg a textilt, hogy a lány földöntúli tüneménynek tessen a szikrázó nyári napsütésben.
Robbanás. A háttérben nehéz füst kezd szállni az égre. Lövések. Az előtte elterülő fák lombjait szétszaggatják a gépfegyverekből okádott lövedékek. Kiabálás. Gyors, rövid, határozott parancsok keverednek a hangszeren játszott dallamba, amely egyetlen pillanatra sem szakad meg.
A lány arca rezzenéstelen, sőt álmodozó, mintha nem is itt járna. Keze őrült táncot jár a gombokon, ahogy ritmusra húzza-vonja a harmonika két felét. A dallam lassan áll össze, de végül kiteljesedik. Egyenletes léptekkel indul meg a lépcső felé, amely ott terpeszkedik előtte, s néhány fokon keresztül vezet fel a kétszárnyú ajtóhoz. A háttérben egy tank szinte félve gördül be, nehogy megzavarja a hangok kavalkádját, amely lassan átvonul a nyitott ajtószárnyak között.
A rideg neonfény melegséggel telik meg, ahogy a lány végigsétál a steril folyosón. Az eddig hullafehér, kifakult csempék új, vibráló élettel telnek meg minden egyes mozdulatára. A megrogyott, lelkileg összetört emberek sorra feltöltődnek, és tébolyult táncba kezdenek. Ekkor egy gitár csatlakozik hozzá. Majd az ének is megérkezik.
Ismerős férfihang – talán a rádióból, talán egy régi filmből – tölti be a teret. A lány arca most először árulja el, hogy képes érzelmek kifejezésére: elmosolyodik. Szeme továbbra is a távolba, a semmibe réved, mintha valami mást keresne, vagy egyenesen valami egészen mást látna ott, ahol a valóságban csak a csupasz, fehérre mázolt falak állják útját.
Újabb robbanás. A zene elhallgat.
Minden újra a korábbi szürke, egyszínű közönybe süllyed vissza. Az énekhang semmivé foszlik, a gitár elcsitul. Az ápoltak megvadulnak; őrült kacajok, kakofón üvöltések és halandzsa mondatok árasztják el az üresen maradt teret.
A lány visszanéz a válla felett, és megpillantja a fehér köpenyeseket. Újra elmosolyodik, és megint zenélni kezd…