“A kapuk kitárulnak/a virágok szirmot bontanak/a semmi kitárul”

Még egy utolsót vibrál a készülék kijelzője mielőtt elsötétül a légüres térben.

Valahol egy újabb virág bont szirmot majd mégegy és egy újabb.

A szél fújja a szirmokat a szírmok susogásában emlékek visszhangozzák:

“A Semmi kitárul”

—————————————————————-

Máshol. Odenathus az éppen elhagyja hajóváros kikötőjét, hogy átszelje a nagy sötétséget, hogy a Zenobia nagy expedoició nyomán a hajóvàros kultúráját és befolyását öregbítse a tàvoli kolóniákon.

A hajó indulásának tiszteletére egy kisebb ünnepséget szerveztek ahol hajóváros legfontosabb emberei is megjelentek mindenki reménnyel vegyes várakozással tekint a nagy utazásra, hiszen miden egyes expedicióval egy potenciális új felfedezés küszöbére kerül az emberiség. Talán fény derül egy újabb az Építők egy újabb rejtélyére ami által hajóváros tehet egy újabb lépést előre.

Persze az idealizmus mögött most is ott az ambíció hiszen egy ilyen hajót megépíteni rengeteg erőforrásba kerül így az Odenathus expedíciót finanszírozó Navigátor és Macihinista céh talán jogosan várja, hogy ők fognak elősször részesülni a javakból.

A Corioloták elmormolnak egy-egy rövid imát az ikonokhoz közűlik is az utazóhoz, hogy adjon bölcsességet és a játékoshoz, hogy adjon bátorságot az expedíció tagjainak.

A gyönyörűen festett burkolatú hajó a müezzin ének kíséretében lassan a csillagok ösvényére lép.

——————————————————————

Vajon mit találunk odakint a semmi határán?
Nem tudom drágám, talán reményt.