A lány igyekezett megnyugtatni társalkodónőjét.
– Ne aggódjon érte, csupán kimerítették őt a nap teendői és a nászajándék előkészületei. Csak a fáradtság az, ami gyötri és az izgalom a jövőt illetően. Semmi olyan, amit egy fürdő, valamint egy kiadós alvás helyre nem hozhatna. – Ezen szavakkal búcsúzott el tőle az estére.
A szolgák, akiket magához rendelt, hamar feltöltötték a szobájában elhelyezett dézsát. Mire megfürdött és megtörülközött, addigra a szürkületből estére váltott a napszak. A napközbeni párás hőséget, felváltotta a valamivel hűvösebb levegő. Az utca megtelt élettel, melynek hangjai utat találtak szobája csendjébe, ahol már az olajlámpások fénye dacolt az est sötétjével. Az utolsó szolga is elhagyta szobáját, eltakarítva a fürdés utolsó nyomait is. Mikor már egyedül volt, az egyik ruhásszekrényéből elővette az egyik kedvenc sárga ruháját és átöltözött a korábban magára öltött hálóköntöséből.
Résnyire nyitotta az ágyához közelebbi ablakot, hogy az estével érkezett hűvös levegő átjárja a szobát. Az ablakon át beszökő, bőrét cirógató lágy szellő pedig frissítő hatást gyakorolt elméjére.
Neki is állt terve megvalósításának. A ruhái közül előszedett néhány régebbi darabot, valamint párnahuzatokat és lepedőket is talált a szekrényekben. Ezeket elkezdte egymásba kötözgetni, időnként tesztelve a rögtönzött kötél teherbírását is. Az elkészült művet az ágyán hagyta. Ezt követően az öltöző asztalához ült és kedvenc parfümjével frissítette fel bőrének illatát. Kifésülte haját, majd befonta. Volt rá elég ideje az indulásig. Végül egyik ékkővel díszített nyakláncát felvette. Díszes arany fülbevalókat tett a füleibe. Ujjaira húzott néhány kővel ékesített gyűrűt és vissza ült az ágyára.
Nem hazudott akkorát társalkodónőjének. Tényleg izgatott volt a jövőjét illetően. Csupán nem úgy, ahogy a másik gondolhatta. Várakozott és álmodozott.
Már majdnem elszenderedett, mikor egy férfi hangját hallotta, aki a nevét szólongatta. Eljött az idő. A rögtönzött kötél egyik végét, erősen a baldachinos ágyának egyik oszlopához kötözte és a résnyire nyitott ablakot kitárta. Odakint már nem igazán volt mozgás, nagyon későre járhatott az idő. A kötél másik felét kiengedte az ablakon. Eloltotta az olajlámpákat, kulcsra zárta a szoba ajtaját, a kulcsot pedig az éjjeli szekrényére helyezte.
Még utoljára megigazította magát a szoba egész alakos tükrében mielőtt elindult volna.