Habershireben sem tud többet a varázslásról vagy a tündérekről, mint Angliában bárhol máshol. Sőt, azt mondják, hogy senki sem tud többet a varázslatról és a tündérekről, mint a londoni Varázslatok Intézménye. De London messze van, a varázslat pedig a sokat tanultak kiváltsága. És mégis, Habershire valahogy mindig belekeveredik a tündérekről szóló pletykákba…

Egy álarcosbál van készülőben. Minden évben megrendezik. Minden évben Mr. Davenport, a leggazdagabb úr Habershireben, összehívja a társaság krémjét, hogy együtt ünnepeljék a tél végét. Az álarcok arra szolgálnak, hogy elijesszék a még itt lézengő gonosz szellemeket, a démonokat, a manókat és miegymást. Ennek a hagyománynak Habershire kisnemesei már évek óta hódolnak. Hiszen egy ilyen bál a pletykák melegágya, a szerelmek fellobbanása, és a divatos varázsigék megtárgyalása.

A mostani bálra egy különleges vendéget is várnak. A bárói birtok már évek óta, üresen, elhagyatottan állt, de nemrégiben egy új tulaj költözött be. Kertészek gondozzák a kerteket, szolgák szaladgálnak a házban, lovasfiúk sertepertélnek az istálló körül. Új báró érkezhetett? Akkor miért nem jelent még meg egy eseményen sem? Mr. Davenport talán tud valamit? Hiszen ő mindig is hangoztatta, hogy hamarosan megveszi a bárói címet. Lehet, hogy az lesz a nagy bejelentése a bálon? És mi ez a nagy köd?